6.rész

-Na menjüüünk. -ugrott fel hirtelen V.

-Mégis hova? -kérdeztem értetlenül.

-Mit hova? Hát be a házba.

-Jaaa. -mondtam kicsit csalódottan. Őszintén bevallva nem akartam bemenni.

-Na mivan? Túl jó volt a társaságom? -kérdezte röhögve.

-Chh.. -bokszoltam a vállába. -Szeretnéd.

Nevetve léptünk be a házba, mire a többiek kiguvadt szemekkel bámultak ránk.

-Mivan? -tértem volna vissza bunkó hangnememhez, ami nem nagyon sikerült.

-Tádááá! -ugrott elém Hoseok röhögve. -Neked van fogad. És milyen szééépek. -mondta miközben jobbra balra dülöngélt.

-Ez egy csodálatos megállapítás..-kezdtem volna bele, de éreztem, hogy valami itt nem stimmel. Az oké hogy hülye, de ez a viselkedés akkor is fura. -Hoseok, te ittál?? -kérdeztem, de válasz helyett elkezdett ugrálni és visítozni. -Most komolyan. Mit adtatok neki? -kérdeztem drága testvéremtől, miközben helyet foglaltam a nappaliba.

-Elméletileg csak soju-t ivott, és nem sokat. Szóval ötletem sincs mitől kattant be.

-Hát nekem lehet hogy van egy ötletem. -szólalt meg félénken Suga.

-Na mondjad csak. -felelte Joon.

-Az úgy volt, hogy kb.1 órája nagyon fájt a feje. Keresett gyógyszert de nem talált... így hát.. na szóval nem szándékosan.. vagyis szándékosan,de..

-YoonGi a lényeget kérlek.

-Gondolta megnézi van-e valami gyógyszer MinHee-nél...

-Mi?? Ti belenéztetek a táskámba??? -akadtam ki.

-Nyugi csak gyógyszert vett ki.

-Mi?? -ugrottam fel sikítva a kanapéról. -Ti normálisak vagytok? -üvöltöttem le Suga-t. -Hogy jut ilyen az eszetekbe, hogy csak random bevesztek akármit amit találtok? Ezt nem hiszem el. -túrtam idegesen a hajamba. -Gyere. -fogtam meg Yoongi karját és húztam be a szobába. -Melyikből vett be és mennyit!

Suga félve mutatott az egyik dobozra ami az asztalon állt. Odasiettem hozzá és megnéztem. Próbáltam leplezni az idegességemet.

-Mennyit vett be? -kérdeztem aránylag türelmesen.

-Egy szemet.

-Mennyit?? -kérdeztem újra idegesen.

-Hát kicsit félt is mert csak 2 darab volt benne, és félt hogy mérges leszel, de nyugi azt mondta, hogy megveszi majd. -mondta idegesen, mire már a többiek is az ajtóba álltak.

-Akkor most szögezzünk le dolgokat. -emeltem fel a hangom. -1. ebből a gyógyszerből egyszerre csak negyedet szabad bevenni, 2. ilyet nem tud csak úgy megvenni, mert ez a gyógyszer tiltva van.. Mégis mit csináltok ha baja lesz?? Beviszitek kórházba? Ha ott megtudják mit szedett be nekem annyi... -mondtam egyre halkabban, az utolsó szavakat szinte suttogtam. Hátráltam pár lépést, majd leültem az ágy szélére és a kezemet az arcomba temettem. Szinte már könnyes volt a szemem az idegességtől és a félelemtől. Mi van ha baja lesz Hoseok-nak? Minden az én hibám lesz, és ez nem gyerek játék. Tényleg nagy baj lesz. Hallottam, ahogy csukódik az ajtó, majd kattan egyet. Kimentek. Vettem egy nagy levegőt, és próbáltam megnyugtatni magam. Éreztem, hogy valaki leül mellém, és óvatosan elkezdi a hátamat simogatni. Felpillantottam és a bátyám ült mellettem.

-Hé, nyugi. Minden rendben lesz. -mondta halkan. Annyira jól esett, hogy itt van velem, és ilyen kedves. Akaratlanul is könnybe lábadt a szemem.

-És ha nem? -kérdeztem, de már nem bírtam megállítani a könnyeimet.

-Naa..HoSeok már nagyfiú. Hidd el nincs olyan dolog amivel agyon tudnád csapni. Egy szem gyógyszert pedig lazán átvészel. -nevetett fel.

-Ez nagyon erős gyógyszer. -mondtam nyugtalanul.

-Tudom. De engem az jobban zavar, hogy miért van nálad ilyen?

-Csak. Szükségem van rá. -feleltem egyszerűen.

-Nem. Nincs rá szükséged. Könyörgöm hagyd abba. Dobd ki őket, ásd el vagy bánom is én, csak szabadulj meg tőlük. -kérte szomorúan.

-NamJoon. Örülök, hogy aggódsz értem, de talán elfelejtetted mi miatt is szedem ezeket a szarokat?

-Azt hiszem értem. -hajtotta le a fejét. -Csak azt nem, hogy, hogy tudtunk ilyet tenni. Mikor durvultak el ennyire a dolgok? Miért nem hagytuk abba már az elején? Miért nem fogadtalak el mint testvért?

-Ezt szerintem nem tőlem kéne kérdezned. -mondtam ismét könnyezve.

-Tudom, és ez kevés, de nagyon sajnálom. -nézett rám, és csak most vettem észre, hogy ő is könnyezik. -Ha hiszed hanem, undorodom magamtól. És ami a legjobban zavar, hogy a fiúkat is belerángattam. Azért tettem lelkileg tönkre egy 13 éves lányt, mert nem tudtam apának megbocsátani, hogy elhagyta anyát. Erről nem te tehettél, mégis téged bántottalak.

-Kérlek hagyjuk.

-Nem. Én tényleg nagyon sajnálom. Komolyan én nem ilyen vagyok. Kérlek adj egy lehetőséget nekünk.

Ezt az oldalát sem láttam még. Valójában ilyen érzékeny lenne? Tényleg ez az igazi énje? Ahogy ránéztem, bűntudatom lett. De mégis mitől? Nem tettem semmit.

-Figyelj. Megpróbálhatjuk, oké? De kérlek adj még időt nekem. Ne akarj mindent egyszerre. -ahogy kimondtam NamJoon arcán széles mosoly terült szét.

-Köszönöm. -mondta, majd jó szorosan megölelt.

Furcsa érzés. Alig vagyok itt 1 napja, de már megbocsátottam? Mit tesznek velem ezek a srácok? Komolyan vigyáznom kell mert ők képesek lerántani azt a maszkot amit 4 éve felragasztottam. Ijesztőek. Kíváncsi vagyok mit rejtegetnek még előttem.