5.rész

Erőt vettem magamon és megfordultam. Hiba volt. Csalódott és egyben szomorú arcot láttam magam előtt.

-Mit miért? -kérdeztem halkan.

-Miért teszed ezt magaddal? Minket utálsz. Tedd velünk ezt. Ne magaddal.

-JungKook... -suttogtam alig halhatóan. Leült mellém, majd maga felé fordította az arcomat.

-Figyelj. Én nem kérem, hogy megbocsásd nekem. Haragudj nyugodtan. Állj bosszút ha azt szeretnél. De NamJoon-nak bocsáss meg, kérlek. Nem is hinnéd mekkora szüksége van rád. Mi mind megváltoztunk. Beláttuk, hogy hülyék voltunk.

-Figyelj, ne hidd hogy ez ilyen egyszerű. -csattantam fel, majd keltem fel a padról. És belegondoltam. Miért lenne olyan nehéz megbocsátanom, ha valóban megváltoztak. Talán a büszkeségem tart vissza. Mindegy. Legyen. Beadom a derekam, de nem azonnal. Nehogy azt higgyék, hogy könnyű préda vagyok...

-Oké, akkor ne tedd. -állt fel Kook is. -Nyugodtan sajnáltasd magad. Majd ha meguntad, hogy tovább hisztizel, tudasd velünk. Tudod, kicsit kezd unalmas lenni már a viselkedésed. -mondta indulatosan.

-Rohadj meg. -megfordultam, majd amilyen gyorsan elmentem. Most miért kellett ilyet mondania? Pedig azt hittem, tényleg normális lett. És mi az hogy sajnáltatom magam? Senkinek sem panaszkodom. Azt teszek amit szeretnék. Ennyit a megbocsátásról. Bunkó. Most már azért sem fogok. Lassan visszaballagtam a házba, de mivel sok kedvem nem volt a többiekhez, ezért kint maradtam az udvaron. Mikor végre elhelyezkedtem a földön, és elkezdtem volna a miért? szavak bombázását, valaki lehuppant mellém.

*JungKook*

A hazafelé úton csak az járt a fejembe, hogy hogyan enyhíthetném meg ezt a lányt. Mindig is útáltam ezt a tulajonságomat, hogy hirtelen mondok ki dolgokat. Ezért is bántottam annyit régen. De hogy bizonyítsam be, hogy más vagyok, ha ez a rossz természetem megmaradt. Aissh. Megőrülök. Inkább hagyom. Majd szépen rájön magától. Láttam, hogy nem megy be a házba, hanem egyenesen az udvarba megy. Sóhajtottam egy nagyot majd bementem a fiúkhoz. Mindenki kíváncsian meredt rám.

-Mi van?

-Nem JungKook. Ezt mi akartuk kérdezni. - mondta Jin.

-Mi? -NamJoon látta rajtam az értetlenséget ezért egy szemforgatás mellett feltette a kérdést érthetőbben.

-Na szóval. Sikerült beszélned a drága húgommal?

-Jaaa. Igen, beszéltem vele. -mondtam egyszerűen.

-Huhh. -sóhajtott Joon.

-Rosszabb lett.

-Mi?! -kiáltottak fel.

-Jól van, bocsi. Én megpróbáltam. -próbáltam mentegetőzni. Egyszer csak felállt V és kiment. Követtem a tekintetemmel és láttam hogy leül MinHee mellé. Chh.. Most azt hiszi hogy rá hallgatni fog? Nagyon naiv.

*MinHee*

-Mit akarsz? -kérdeztem bunkón.

-Öhmm.. Beszélgetni. -ez nem Kook volt.

-Mégis miről szeretnél? Nem is ismerjük egymást. -néztem Taehyung-ra.

-Na épp ezért. -válaszolta egyszerűen. -Ismerjük meg egymást.

-Mi van ha azt mondom, hogy nem akarlak megismerni? -vontam fel a szemöldököm.

-Áhh. Nem tudod mit hagynál ki. -válaszolta egy huncut mosoly kíséretében. Annyira cuki volt, hogy muszáj volt elmosolyodnom.

-Naaaa. Légyszikee. -kérte V egyre nyálasabban.

-Ne csináld. -mondtam mosolyogva.

-Miért? -kérdezte "dozzogva". -Nem akarsz barátokat?

-Nem. Van elég.

-Gondolom milyen hosszú listád van.

-Ne gúnyolódj.

-Eszembe sem volt. De naaaa legyünk barátok. -tért vissza a nyálas hangjához.

-Meddig tervezel nyaggatni?

-Ameddig nem leszünk barátok. -felelte egyszerűen.

-Mondtam már hogy hihetetlen vagy?

-Nem. De akkor ez igent jelent? -kérdezte reménykedve.

-Talán.

-Igeeen. -tapsolt V.

-Mondom TALÁN. -hangsúlyoztam.

-Szóval igen.

-Komolyan ilyen gyerekes lennél?

-Talán. -felelte elgondolkodva.

-Szóval igen.

-Mondom talán. -mondta V, mire mindketten elröhögtük magunkat.

-Na akkor mit is szeretnél tudni rólam? -kérdeztem, amikor már abbahagytuk a röhögést.

-Mi a kedvenc színed?

-Ez most komoly? Kedvenc szín? -kérdeztem hitetlenkedve.

-Ja. A barátok ezt tudják egymásról.

-Hát oké. Talán a fekete.

-Nemááár. -nyafogott V. -Az nem is igazi szín.

-Akkor mégis mi? -röhögtem a fején.

-Hát nem tudom. De mondj másikat.

-Hmm.. Akkor lila. Megfelel?

-Tökéletes. -válaszolta 1000 wattos mosollyal.

-Na és neked mi a kedvenc színed?

-Zöld. -vágta rá egyből.

Még vagy fél órán át beszélgettünk a színekről kajákról és minden fajta hülyeségről ami csak az eszébe jutott. A végén persze olyan röhögőgörcsöt kaptunk mindketten, hogy inkább abbahagytuk a beszélgetést, mert nem láttuk túl sok értelmét.

Az egész beszélgetés során amit a legjobban furcsáltam, hogy jól éreztem magam. Nagyon jól. Taehyung képes volt megnevettetni és elfeljetettni minden problémámat. Vagyis ebben a fél órában, teljesen ki tudtam kapcsolni, és képes voltam jól érezni magam. Ha tovább is ilyen lesz velem, azt hiszem történelmet fog írni az eddigi életemben. Jó érzés volt, hogy V nem úgy ismert meg mint a többiek, és nem könyvelt el semmi rosszat bennem.